2009. március 12., csütörtök







"Tavasz volt, de én a nyarat vártam;a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
- idézve Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül c. könyvében
Azthiszem ezen érdemes elgondolkodni...........Élj a mában :)

1 megjegyzés:

Ili írta...

Kár, hogy ennyire kevesen nézik meg a gyönyörű üvegeid. Ha egyszer valaki a kezébe fogná, mindjárt elvarázsolódna tőle.Én már csak tudom!!!!!!!
Imádni való minden darab. Minden elfogultság nélkül állíthatom.
Amikor ég benne a mécses, valami lelki nyugalom hatja át a lelkem.De hála az égenek ezt az érzést már nagyon sok ember átélheti.

Puszi Anci