Üvegmágia

"...És egy öreg pap így szólt: Beszélj nekünk a Vallásról.

És ő azt mondá: Beszéltem-e néktek a mai napon akármi egyébről? Nem vallás-e minden tett és minden gondolat, És ami nem gondolat, és nem is cselekedet, hanem csoda és meglepetés, mely szakadatlanul árad a lélekből, még akkor is, ha a kéz követ farag vagy a szövőszéket hajtja?

Ki választhatja el vallását cselekedeteitől, hitét az elfoglaltságaitól?

Ki képes napjának óráit kiteríteni maga elé, mondván: -Ez az óra itt Istené, ez a magamé; ez a lelkemé, ez a másik pedig a testemé?

Óráitok szárnyak, melyek lélektől lélekig szállnak a téren át. Az, aki az erkölcsét ünneplő ruhaként viseli, jobban járna mezítelenül. A szél és a nap nem tépi fel a bőrét.

És akinek viselkedését erkölcs szabja meg, az énekes madarát kalitkába zárja. A legszabadabb dal nem rácsok közül száll fel.

És akinek az imádság ablak, mely kinyitható, de be is zárható, az nem látogatott még el lelke házába, hol az ablakok hajnaltól hajnalig érnek.
Mindennapi életed a te templomod és vallásod. Valahányszor belépsz, vidd magaddal mindenedet.

Vidd az ekét és a szekercét, a kalapácsot és a lantot,

Mindazt, amit szükségből vagy kedvtelésből formáltál,

Mert az álmodozásban eredményeidnél magasabbra nem emelkedhetsz, sem kudarcaidnál alább nem merülhetsz.

És vigyél magaddal minden embert:

Mert az imádságban az ő reményeik fölébe nem emelkedhetsz, sem csüggedésüknél lejjebb magadat nem alázhatod.
És ezért ha Istent ismerni akarjátok, ne talányok megfejtésével foglalkozzatok;

Inkább tekintsetek magatok köré, és meglátjátok Őt, amint gyermekeitekkel játszik.

És nézzetek fel a légbe; meglátjátok Őt, amint a felhőn jár; villámlással kitárja karját, s az esővel visszaszáll a földre. Látni fogjátok, amint a virágokban mosolyog, azután fölemelkedve felétek int a fákban..."

(Kahil Gibran-A próféta/Vallás)